Madarak kategória bejegyzései

Nimfa papagáj

Képtalálat a következőre: „nimfa parrot”

  1. Ne tartsuk egyedül!

    Csapatban, rajban élő madárként a nimfa papagáj mindig szoros szociális kapcsolatokat keres. Ha hiányoznak a fajtársai, ezeket a kapcsolatokat Önnel fogja kiépíteni. Ha eleinte még tetszik és sok örömöt is okoz, hogy madara nem tágít Ön mellől, egy idő után kellemetlenné kezd válni, hogy az Ön jelenlétében korlátlan figyelmet követel. Ha pedig azt veszi észre, hogy ez a tulajdonképpen mindenáron kikényszeríteni kívánt figyelem iránta hiányt szenvedne, velőtrázó kiáltással fejezi ki nemtetszését. Ez végül is egy rendkívül hangos hívás, amely a nimfa papagáj hazájában, a tágas Ausztráliában a raj összetartására szolgáló, veleszületett reakció. S ahogyan ott a fajtársait hívja, ugyanúgy fog most Ön után kiáltani. A nimfa papagájok ezen “félelmetes” hívó hangjelzését jogtalanul tekintik a madarak negatív értelemben vett “kiabálásának”, mégis sok jószomszédi kapcsolatot sikerült már megzilálnia. Az egyedüllétre való másfajta reakcióként pszichés változások és masszív magatartászavarok is kialakulhatnak. A nimfa hímek különösen hajlamosak az agresszióra, míg a nőnemű madarak az apátiára. Kérjük, gondoljon arra is, hogy egy tükör még nem pótolja az igazi társat, és semmi keresnivalója egy nimfa papagáj otthonában.

  2. Tartása más madárfajokkal együtt

    Képtalálat a következőre: „nimfa parrot cage”Ugyan rendkívül békés lakótársakként a nimfa papagájok még a hullámos, ékes és kecske papagájokkal is jól kijönnek (amíg azok nem költenek), eléldegélnek velük egy madárházban, azonban: a különböző papagájformák nyelve alapvetően más! Az is előfordulhat, hogy a nimfa papagájok csak nehezen tudnak érvényesülni a sokkal mozgékonyabb és “agresszívabb” hullámos papagájokkal szemben. Ezért ajánlatos tulajdonképpen, hogy a nimfa papagájokat párban, egy másik nimfával együtt tartsuk.

  3. Szabadban való repülés

A nimfa papagájok született repülők! Ha valaki egyszer már teljes terjedelmében megszemlélte repülőművészetüket, amint rajban élő madárként ausztrál hazájukban naponta óriási távolságokat tesznek meg eledel után kutatva, soha nem fog arra gondolni, hogy egy ilyen madarat tartósan, napi többórás szabadban való repülés biztosítása nélkül elzárjon. Kérjük, Ön sem tegye ezt és ajándékozza meg madarát a mindennapi kiadós, többórás szabadban való repülés lehetőségével! A nimfa papagáj igényli a nagy repüléseket izomzata, csontozata erősödéséhez és egészségének megőrzéséhez. Örüljön madarával együtt, csodálja meg repülőművészetét, amint rendkívül gyors és módfelett elegáns köröket tesz! Ha valakinek nincs lehetősége arra, hogy ezt megadja madarának, inkább eltanácsoljuk a nimfa papagáj tartásától.

Elfoglaltság

Egész nyugodtan állítsa kihívások elé madarait, támasszon elvárásokat velük szemben! Minél inkább inspirálja nimfa papagájait játék- és rágcsálási ösztönük kiélésére, azok annál élénkebbek és egészségesebbek lesznek. Saját készítésű madárjátékok, egy mászókötél, megrágcsálni való ágak – annyi minden van, amit a nimfa papagájok örömmel fogadnak, s szívesen eljátszanak ezekkel a kellékekkel, s láthatóan jólesően elfoglalják magukat a szabad természetben való ösztönös viselkedésmódjuk kompenzálására. Amelyik nimfa papagájnak nincs lehetősége ilyenféle elfoglaltságokra, egykedvűvé és depresszióssá válik.

Sokszínű Papagáj – Mulga Parrot

Képtalálat a következőre: „Mulga Parrot”

Latin neve: Psephotus varius

Származási hely: Dél-ausztrália

Átlagos életkor: 15 év

Testnagyság (Fejtetőtől farokvégig mérve) : 27 cm

Nemek megkülönböztetése: A tojó alapszíne barnászöld, homloka fakósárga, a feje tetején levo folt halványabb, középso szárnyfedoi fakóvörösek, a hímen megtalálható sárga-naracsszín foltok hiányoznak.

Fészkeltetés: 15 x 15 x 40 cm faodú, 5 cm átmérőjű röpnyílással. A tojó egyedül költ, a hím madár az odúban eteti, a fiókákat együtt nevelik. Akár kétszer is költhet évente. Fogságban a költési ido március környékére tehető.

Képtalálat a következőre: „Mulga Parrot”Tojások száma: 5 – 7

Kotlási ido: 19 nap

Kirepülési ido: 28 napos korban.

 

Etetés: A papagájok etetése a magevő fajoknál viszonylag egyszerű dolog. Az etetésnél próbáljuk meg elkerülni az egyoldalú táplálást, mivel az hiánybetegségekhez vezethet. Legyen a kapott eleség minél változatosabb.
A madaraknak szükségük van fehérjére, zsírra és szénhidrátra, valamint vitaminokra, ásványi nyomelemekre. Az alaptakarmányként adott magvak többnyire szénhidrátot tartalmaznak. A madarak zsírigénye csekély, fehérjéről általában külön kell gondoskodnunk. A nagyobb testű papagájoknak adott napraforgómag pl. 22% zsírt, 21% szénhidrátot, 16% fehérjét tartalmaz. A kendermagban és a lenmagban a fentinél még 10 százalékkal több zsír van, ezért ezekből csak keveset adjunk. Diót, mogyorót csak mértékkel adjunk, mivel ezeknek igen magas a tápértéke.
Ügyeljünk arra, hogy a magvak egészségesek legyenek. Erről a legkönnyebben a magok csíráztatásával győződhetünk meg: tegyünk a magvakat egy kis tálba, öntsünk rá annyi vizet, hogy ellepje a magokat, majd tegyünk sötét és meleg helyre. 1 – 2 nap után az egészséges magvak csírázása megindul ( a magokon kis fehér csúcsocskák jelennek meg). A csíráztatott magvakat általában a madarak nagyon szeretik, ezért rendszeresen is adhatjuk. Mielőtt azonban a csíráztatott magvakat odaadjuk nekik, mossuk át azokat, majd szárítsuk meg. Csíráztatás közben ajánlott a vizet naponta cserélni.
Magok mellett a madarainknak adjunk gyümölcsöket is. A papagájok minden édes gyümölcsöt szeretnek. Az alma szinte alaptakarmánynak számít, ha mást nem is, azt mindig kapjanak. A csonthéjas magokat tartalmazó gyümölcsöket (pl. cseresznye, meggy) mindig kimagozva adjuk, mert egyrészt ezek héja ciánt is tartalmaz, másrészt, ha a madár esetleg lenyeli a magot (pl. cseresznyemag), az megakadhat a torkán, vagy máshol az emésztőcsatornában. Adhatunk vastag héjas gyümölcsöket is (narancs, citrom, banán), de ezeket mindig meghámozva.
Zöldeleségnek sárgarépát, salátát, rügyeket, zellerlevelet, spenótot, uborkát, zöldborsót, tyúkhúrt adhatunk. Ezen kívül adhatunk még főtt céklát, sült tököt, főtt burgonyát is. Gyümölcsöt, zöldeleséget csak alaposan átmosva adjunk.
Az ásványi anyagok adásához használhatjuk a szépiát, amely a tintahal mészváza, vagy helyette a műszépiát. Ez mindig legyen a madarak előtt, Ez főleg meszet tartalmaz, ezért az egyéb ásványi anyagok beviteléhez használjuk a kereskedelmi forgalomban kapható készítményeket.

Tartás, elhelyezés: Szép, dallamos hangja miatt ideális szobatárs lehet. A költési időn kívül más madarakkal is együtt tartható a fajtársain kívül. Szeret a kalitka alján mászkálni, fürdeni. A hidegre érzékeny, félénk madár, szeret elbújni az odúban. Fagymentes helyen átteleltethető. Az ajánlott volier méret számára 3 x 1 x 1 méteres. Mivel érzékeny az időjárás-változásokra, ezért a röpdét védőházikóval is szereljük fel.

Egyéb tudnivalók: Ez a faj számtalan színváltozatban létezik. Az alapszínük általában smaragdzöld, begyén halványabb árnyalatú folttal. Eredeti élőhelyén a füves pusztákon fordul elő, párban, vagy kisebb csoportokban. Röpte lendületes, gyors, a földre általában csukott szárnnyal érkezik. Fészke nem egyszer csupán egy fűcsomó, mivel ezen a területen a fák ritkák és kicsik.

Téli Madáretetés

Mikor, hogyan, mivel etessünk?

A tél embert és állatot egyaránt próbáló időszak,különösen ha az kemény és hosszan tartó hideggel,hóviharokkal,ónos esővel érkezik. A nálunk maradó, illetve az északról hozzánk érkező énekesmadarak áttelelését mi is segíthetjük a kertünkben, vagy parkban kihelyezett madáretetővel. A segítség mellett sok ember számára kikapcsolódást, felüdülést nyújthat egy forgalmas téli etető megfigyelése. A téli madáretetéssel gyermekeinkkel is megszerettethetjük a madarakat és rajtuk keresztül az egész természetet. A madáretetést a fagyok beálltával, november végén, december elején kell elkezdeni, és amíg tart a hideg idő (általában február végéig) folyamatosan kell végezni. Enyhébb időben kevesebbet adjunk, kemény hidegek idején emeljük a napi adagot. Nagyon fontos a folyamatos etetés, mert ha a madarak megszokták a segítséget, számítanak rá. Az olyan etető amely legnagyobb szükségben hagyja cserben vendégeit, jóval többet árt,mint használ,hiszen a nagyobb körzetből odaszokott madarak a nyújtott táplálék megszűnte után nem találnak elegendő természetes eleséget,és akár el is pusztulhatnak. A folyamatos etetés alól azonban van kivétel is. Aki csak hetente,kéthetente egy alkalommal etet az is segíti az egyébként is a környéken tanyázó madarakat. Az egyszeri eleség úgyis gyorsan elfogy,és nagyobb távolságról nem csábít oda madarakat. Ne etessünk romlott, penészes táplálékot, mert a madarak pusztulását okozhatja. A sózott, fűszeres eleség is árthat a madaraknak. A sütemény- és kenyérmorzsa vizesen megerjed, és bélhurutot okozhat, ezért jobb, ha ezt a fajta eleséget nem adjuk a madaraknak. Az etetőket rendszeresen tisztítani kell. Erős kefével el kell távolítani /hetenként, kéthetenként/ az ürüléket és az eleség maradványait. Enyhe időben vízzel is le lehet mosni az etetőt. Célszerű az etetőt fák bokrok környékére helyezni,hogy a madarak veszély esetén(pl.karvaly felbukkanása) menedéket találjanak. Néhány félénkebb faj csak a csendes,nyugodt helyen lévő etetőt látogatja ezért érdemes az udvar egy félreeső részén,vagy a kertben is etetni. A cinegék viszont hamar megszokják az embert akár az ablakpárkányon is etethetjük őket.

Mivel etessünk?

A legfontosabb eleségek közé tartoznak az olajos magvak. A legszélesebb körben alkalmazott téli etetőanyag napraforgómag A kisebb szemű, fekete héjú napraforgót mérete és puhább héja miatt jobban kedvelik a madarak. Kihelyezhetjük etetőbe vagy földre szórhatjuk. Fogyasztják: nagy fakopáncs, közép fakopáncs, széncinege, kék cinege, barátcinege,csuszka, szajkó, házi veréb, mezei veréb, erdei pinty, fenyőpinty, zöldike,meggyvágó, tengelic, csíz. Emellett napraforgóhoz hasonlóan magas olajtartalmú,és egyben fehérjékben gazdag tökmagot,kukacos diót,mogyorót is szívesen fogyasztják. (: barátcinege, kék cinege,széncinege, nagy fakopáncs, közép fakopáncs, csuszka, szajkó, házi veréb,mezei veréb.) A cinegék kedvelt elesége a madárkalács és a cinegegolyó, ami tulajdonképpen olvasztott marhafaggyúba vagy zsírba gyúrt olajos magok, gabonaszemek elegye, és a hidegbe kihelyezve megfagyott állapotban csipegetnek belőle a madarak. Gabonafélét is kihelyezhetünk a pintyféléknek és sármányoknak (erdei pinty, fenyőpinty, zöldike, tengelic, citromsármány), mint például búzát, árpát és kukoricaocsút, bár ők inkább a földről szedegetik össze a magokat és szemeket, ezért érdemes egy pár marékkal az etető alá is szórni az eleségből. Adhatunk kölest, lenmagot, repcét, és magkeverékeket is. A faggyú és a szalonna klasszikus téli madáreledel. Fontos azonban, hogy ne legyen füstölt, és sóval vagy egyéb fűszerrel ízesítve. A magas sótartalomtól a madarak is megszomjaznak, és a téli fagyok idején nehezebben találnak ivóvizet.A legegyszerűbb, ha spárgával felakasztjuk egy ágra. Zsírt vagy faggyút ágak repedéseibe, nagyobb lyukakba is lehet tömködni. Fogyasztják: nagy fakopáncs, közép fakopáncs, vörösbegy, fekete rigó, széncinege, kék cinege, barátcinege, csuszka. Az almát, a körtét és a szőlőt a madarak is kedvelik. A lehullott gyümölcs, vagy éppen a kamrában rothadásnak induló, emberi fogyasztásra nem alkalmas gyümölcsök kitűnő “rigócsalogatók”, melyek fontos táplálékai mind az itthon maradó fekete rigóknak, mind pedig az északról érkező rigófélék csapatainak/énekes rigó,szőlőrigó,fenyőrigó,léprigó/. Emellett a cinegék,és egy különleges északi madárvendég a csonttollú is szívesen fogyaszt gyümölcsöt. A vörösbegyek és rigók számára, érdemes kiszórni konyhai maradékot is(főtt krumpli,főtt rizs, főtt tojás, főtt tészta, sajt, túró,nyers és főtt zöldség stb.) a kert végébe vagy bokrok aljába, mert azt is örömmel fogadják Fontos, hogy csak romlatlan, fűszermentes ételt adjunk.
Néhány fotóval szeretném segíteni az etetőn megjelenő madarak felismerését.
További madarakkal kapcsolatos információk megtalálhatók a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján: www.mme.hu

A zebrapinty szaporodása

A zebrapinty nagyon alkalmazkodó, a legszélsőségesebb körülmények közt is költ. Tökéletes tenyészalany. Elviseli a szélsőséges hőmérsékleteket, nagyon ellenálló a fertőzésekkel és a parazitákkal szemben, minimális mennyiségű táplálékon és rossz minőségű vízen is megél, kis térigényű, saját és más fajokkal is együtt tud élni, és még szaporodik is e körülmények közt. Voltak olyan egyedek, melyek befogásuk után a teherautó hátulján a szállítókalitkában is megpróbáltak költeni. Ez aztán a készséges költő! A természetben az eső szabályozza a költési időszakot. A hímek az első esők után 48 órával elkezdenek udvarolni. A háziasított zebrapintyek szinte bármikor költenek. Néha nehezebb leállítani őket, mint rávenni a költésre. Az egyetlen megoldás, ha elvesszük az odút. Ettől ugyan a tojó nem fog leállni a tojásokkal, de megszűnik a fészek, amit védelmeznek, amibe tojnak, amiben kotlanak.

 

Szinte bármiben fészket raknak, amibe be tudnak jutni. Használhatunk pinty faodút, félig nyitottat, vagy zártat, fonott fészket, szintén nyitottat, vagy zártat, tejes dobozt, fémdobozt. A zebráknak bármi megfelel. Ha lehet, használjunk normál pinty faodút. Ez lehet zárt, félhold alakú nyílással, vagy félig nyitott. Némely kalitkára külső odút lehet szerelni, amelybe a pár a kalitka oldalán lévő lyukon keresztül jut át. Tegyünk fűrészport, és néhány szál füvet vagy szalmát a fészek aljába, fészket formázva. Ezáltal a gyengébb fészeképítőknek is lesz, amire lerakhatják a tojást. Biztosítsunk többféle fészekanyagot, hogy ízlésük szerint alakíthassák tovább. Ez lehet kókuszrost, juta rost, vagy szál, valamint toll. Ha elég anyaghoz jutnak, a bejárati nyílásig építik a fészket. Szeretnek kinézelődni, miközben kotlanak. Amint megjelenik az első tojás, vegyük ki a fészekanyagokat, különben betemetik a tojást. Ennek eredményeként egy szendvics jön létre, egy réteg fészekanyag, egy réteg tojás, stb. Az átlagos fészekalja 4-7 db kis fehér tojásból áll. Minden nap egyet tojnak.

 


A kotlást a harmadik-negyedik tojás után kezdik meg. Mindkét szülő ül a tojásokon, váltják egymást, hogy a másik tudjon enni, inni. Éjszakára mindketten a fészekben maradnak. A fiókák a 12-13. napon kelnek, attól függően, hogy a szülők milyen szorgosan ültek a tojásokon. A kicsik világos pihével és általában sötét bőrrel kelnek ki, de ez változhat a színmutációtól függően. A fiatalok gyorsan nőnek, és 16 napos korukra kitollasodnak. 18 naposan már kimerészkednek a fészekből. A hímeket a fehérebb farktollakról ismerhetjük fel. Még 14-21 napig etetik őket, a vége felé egyre inkább csak az apa. Mikor kirepülnek, a szülők már el akarnak kezdeni újabb fészekaljat rakni, ezért üldözik a kicsiket. Ez az üldözés néha könyörtelennek tűnik, de csak nagyon ritkán fordul elő komoly sérülés. Ha a fiatalok már önállóak, és a szülők üldözik őket, válasszuk szét őket, különben erősen megkopaszodhatnak. Inkább vegyük el a friss tojásokat, ha a fiatalok még nem önállóak. Jobb, ha a szülők pihennek, és nem költenek olyan sűrűn. 3-4 költésnél többet ne engedélyezzünk nekik hosszabb szünet nélkül. Ugyan képesek évekig folyamatosan költeni, de a fiatalok nem lesznek olyan egészségesek, és a szülőket is megviseli. Ez alatt éppen elég kismadarunk lesz.

Bár a zebrák képesek sokkal kevesebb fehérjén felnevelni a kicsiket a többi pintynél, jobb, ha biztosítjuk számukra azt valamilyen formában, amíg nevelnek. Látható a különbség a kicsik méretében és vitalitásában. A tojásos lágyeleség teljesen kielégíti ezen igényüket, de bármilyen magas tojástartalmú eleség megfelel. Ha leveles zöldet adunk nekik, figyeljünk rá, hogy megegyék azt, és ne a fészekbe építsék be. Bármit bevisznek a fészekbe, ha rájuk jön az építési kényszer. A fonnyadt zöldeleség elrothad a fészekben, és beteríthetik vele a tojásokat is.